A Moka sztori
A legtöbb ember számára a világon a „kávé” szó egyet jelent a nagyszerű olasz találmánnyal: egy csésze krémes és finom eszpresszóval. Sokan azonban ugyanúgy kedvelik a moka, vagy, ahogy nálunk jobban ismerik, a kotyogós kávét is, amely szintén olasz kreálmány és a maga nemében szintén egyedi kávé élményt kínál.
A „főzőlapos eszpresszófőzőknek” is nevezett Moka kávéfőzők három darabból álló egyszerű kávéfőzők, amelyekkel valóban erőteljes ízű kávékat lehet készíteni, amelyeket az eszpresszóhoz hasonlóan kisebb adagokban érdemes fogyasztani, eltérően a filteres kávéfőzők hígabb, akár bögrés mennyiségben is iható kávéitól. A működési elvük igazából nagyon egyszerű; a szerkezet alsó részében a víz felmelegszik a tűzhelyen, egészen addig, amíg elegendő nyomást nem hoz létre ahhoz, hogy elinduljon felfelé egy csövön keresztül, és áthaladjon a szűrőben lévő őrölt kávén. A kávé ezután a felső, különálló kamrába lövell vagy kotyog ki (innen a kotyogós név), amiből aztán szépen ki lehet önteni, maga a folyamat pedig mindössze néhány percet vesz igénybe.
A Moka főző néhány évtizeddel az eszpresszógép után jelent meg, és azonnal jelentős változást hozott az olaszországi kávékultúrában. Korábban ugyanis a kávézást elsősorban otthonon kívüli élménynek tekintették, és a kávét általában barátok, családtagok és munkatársak társaságában fogyasztották. Ezt a társadalmi szokást az arab és az etióp kultúrákból örökölték, ahol az összejövetel, hogy együtt megigyanak egy kis csésze erős kávét, jelentős közösségi rituálénak számított. A behemót méretű, gőzzel működő eszpresszógépek feltalálása az olasz ipari forradalom idején ugyan lehetővé tette a kávé sokkal gyorsabb elkészítését, de naponta többször kávézni így is drága mulatság volt, otthon pedig szinte senkinek sem volt ilyen óriási és drága kávéfőzője.
Aztán 1933-ban megszületett az ideáli megoldás, amikor is egy piemonti fémipari munkás, Alfonso Bialetti megalkotta a Moka kávéfőzőt, az ikonikus Moka Expresst, amelyet némileg módosítva mind a mai napig gyártanak, és amely azóta számtalan más variációt és típust ihletett meg. A kisméretű, olcsó és így mindenki számára elérhető Moka főző alapjaiban változtatta meg az olasz kávékultúrát, mivel neki köszönhetően az otthoni kávézás mindennapi rutinná válhatott. A népszerűsége ma, a mindenféle kapszulás kávéfőzők korában is töretlen, becslések szerint az olasz háztartások 70-90%-ában megtalálható, és a világ számos más országában is nagyon elterjedt és mindenhol komoly rajongótáborral rendelkezik.
Az eszpresszó fanatikusok persze azzal érvelnek ellene, hogy a kotyogós kávé technikailag nem számít "eszpresszónak", mivel nagyobb hőfokon és jóval kisebb nyomással készül (utóbbira volt válasz a Bialetti Brikka) de ez a Moka rajongó tábort egyáltalán nem zavarja. Tény, hogy, nem olyan kifinomult, nincs crema és jó erős, viszont könnyű elkészíteni és a maga módján nagyon jó tud lenni. Ha őrölt kávét veszünk hozzá, szinte mindegyik megfelel csak az számít, hogy ne legyen finomra őrölve, ha pedig magunk őröljük, nem kell hozzá drága őrlő, mint az espresso gépekhez. A kávét nem kell (sőt, nem is szabad tömöríteni), és nem kell képzett baristának lenni egy jó kotyogós kávé elkészítéséhez. A víz mennyiségét az alsó részben jelzés mutatja, a szűrőt színültig kell tölteni kávéval, a két részt pedig szorosan össze kell csavarni, hogy ki ne jöjjön a víz. A főzéshez a közepes „láng” az ideális, a jobb eredmény elérése érdekében pedig érdemes forró vizet használni, hogy lerövidítsük a kávé fémszűrőben történő melegedésének idejét, így az nem lesz égett és kesernyés ízű.
A tisztítás szinté egyszerű. Ha kihűlt a főző csavarja szét, dobja ki a kávézaccot, és enyhén mosószeres vízzel tisztítsa meg az összes elemet.
És már jöhet is a következő!
